November első napján mindannyian megemlékezünk a számunkra fontos emberekről, akik már nem lehetnek velünk. Én ilyenkor azokért az elhunyt zenészekért is gyújtok gyertyát, akiket személyesen nem ismerhettem, de a munkásságuk hatással volt az életemre. Következzen tehát egy-két ismert vagy kevésbé ismert művész, akik már alkottak valami halhatatlant.
Egy nagy tüzes üstökösnek, egy hullócsillagnak látom magamat. Mindenki megáll, felnéz és elakad a lélegzete "Azt nézd meg!" Azonban akkor – huss, már el is tűntem… és soha többé nem fognak olyat látni, de nem is lesznek képesek elfelejteni engem – soha. (Jim Morrison)
Mivel mindenkit borzasztóan lehangol ez a hirtelen jött hideg, esős idő, arra gondoltam, hogy egy igazi „nyári hangulatú” albumot ajánlok a figyelmetekbe. S mi lehetne könnyedebb és vidámabb egy amerikai pop/skate punk albumnál? 
A Thrice kapcsán 2 féle rajongóval lehet találkozni: az „Artist” - pártiak és a Vheissu-pártiak. Sajnos vagy nem, az utóbbi 4 tételes Alchemy Index már igencsak eltávolodott mind a két csapástól. S most, a Beggars végképp. Én az „artistosok” táborába tartozom, szerintem a The Artist on the ambulance a kétezres évek egyik legzseniálisabb albuma, lendületes, dallamos, mégsem megy el sem a gagyi pop punk, sem a divatos metal-core irányba (amiről már úgysem lehet több bőrt lehúzni). 